Tisztelt olvasó! Talán két éve annak, hogy az
„ellenteljesitmény generátor” cimű
forditásom megjelent itt a honlapomon és kicsit
sajnálkozva vettem tudomásul, hogy az egyik legolvasottabb cikk
lett belőle. Sajnálom, azért mert bár itt is egy
elektronikai kisérletről van szó, de azért ez valami
más. A másik részről megértem a téma
után érdeklődőket, mert ugyanúgy, ahogy én
magam is elkezdtem kisérletezmi, úgy másokat is
megérintett a lehetőség gondolata, hogy könnyitsen az
egyre nyomaszóbban ránknehezedő
közszolgáltatási számlákon. Sajnos, a
valóságban ez annál sokkal bonyolultabb. Minden esetre nem
biztos, hogy a probléma megoldódik, egy a
hétvégeken összebarkácsolt szerkezettel. Nem is az a
célom, hogy itt most minden illúziót leromboljak, de
kötelességemnek érzem, hogy ha már általam
kerűlt nyilánosságra ez a forditás és mivel
nagy érdeklődést váltott ki, akkor egy kicsit jobban
utánnanézzünk a dolognak
Mindenek előtt
megemliteném, hogy a honlapomon közzétett irások
és kacsolási rajzok mind kipróbált,
működő dolgok. Valójában ezt a
„reaktiv generátort” is megépitettem,
de a kipróbálásnál a kisérlet kudarcba
fulladt. A kapcsolás teljes egészében ugy
működik, ahogyan az le van irva csak a
fogyasztásmérő készülék nem reagál
rá semmit.
Ezeket a kapcsolási
rajzokat és azok leirásait különböző orosz,
nevezhetjük talán kalóz honlapokon pénzért
árusitják. Ilyenek pld. a
pozitron,
megafaza,
spkn, gigawats és ezeknek a különböző
klónjai. Az orosz nyelvet nem beszélő
rádióamatőr kollégák
kérésére elkészitettem az egyik ilyen leirás
magyar nyelvű forditását, majd később ugy
gondoltam, a kisérletező kedvű emberek részére
nyilvánossá teszem
Azóta több kérdéssel
is fordúltak hozzám a témával kapcsolatban,
ezért ujra utánnanéztem, hogy mennyire lehet hitelesnek
tekinteni ezeket a leirásokat. A fórumokon egymásnak
ellentmondó vélemények jelennek meg, de egy biztos – a
téma nagyon sok embert érdekel.
Találtam
néhány olyan honlapot, ahol akárcsak én is,
megépitték az elektonikát és
bebizonyitották, hogy az egész csak egy forraszgatással
kellemesen eltöltött idő minden használható
eredmény nélkül. Itt
az egyikből forditok le néhány mondatot.
A szerző a következőket irja: „Rengeteg
információs anyagot böngésztem át, de nem
találtam egyértelmű választ arra, hogy ad e
észrevehatő mérési pontatlanságot a
mérőkészülék, ha a terhelést
nagyfrekvenciás impulzusokkal tápláljuk. Vannak akik azt
állitják, hogy ez teljes képtelenség. (Itt
megjegyzem, az én véleményem is az, hogy a modern
fogyasztásmérő készülákek az ilyen
jellegű terhelésektől már védve vannak.)
Mások, (valószinüleg a leirások terjesztői,
pontosabban árusitói) áttörésnek nevezik az
elektromos mérőkészülékek
megálltásában, vagy visszapörgetésében.
Kézzelfogható bizonyitékot azonban egyik fél
részéről sem láttam, leirni és elmagyarázni
pedig lehet bármit.
Hogy érvekkel
szolgáljak bemutatok néhány fényképet az
általam elkészitett berendezés oszcillogrammjairól,
bizonyitékául annak, hogy az valóban működik
és hogy az érdeklődők számára
láható legyen az oly sokat emlegetett, de a
valóságában soha be nem mutetott, titokzatos nagyfrekvenciás
impúlzusok.”
A szerző ezt
követően hosszan tárgyalja egy másik, de az
általam bemutatotthoz hasonló kapcsolási rajzban
elkövetetett hibákat és az elavúlt régi
szovjet tranzisztorok lecsrélését modern IGBT tranzisztorokra.
Ezek,
az általam bemutetott berendezésnél
már meg vannak oldva, ezért nem is foglalkoznék vele. Az
általa leirt berendezésnél elhagyta az OC3 optikai
elválasztót, a T1 meghajtó tranzistort, a D3
diódáról pedig akár csak én, nem tudja mi a
funkciója de ő is ugy gondolja, hogy semmi, vagyis azt is kihagyta.
A rekuperációs fokozat ( T2 ) végűl az általa
megépitett készüléknél az 1. rajzon van
bemutetva.
Folytatva az orosz szöveg
forditását, a következöket jegyzi még meg: „ Az
R ellenálás itt csak az oszcillogramma levételéhez
szükséges. A jel az R22 ről közvetlenül a T2 Getjére
van kapcsolva, midenféle elválasztás nélkül.
(Itt megint én külön megjegyzem, hogy én azért
ezt nem tenném, mert az elválaszással
biztonságosabb.) A jel amplitudója 10V. (Az általam
bemutatot berendezésnél ugy emlékszem nem volt ekkora
amplitudó, tehát nem biztos, hogy nem kell e mégis
meghagyni a T1 meghajtó tranzisztort. Akkor viszont szükség
van az optikai elválasztóra is). A K kapcsolót a bekapcsolás pillanatában be kell
zárni, hogy az első, akár több 100 amperes (!)
áramlökés, ami a C kondenzátor
feltöltésének pillanatában lép fel, ne
tegyék tönkre a tranzisztort. Egyébként a
fórumokon emlegetett hirtelen tranzisztor „halál” erre
vezethető vissza. A bekapcsolás után a K kapcsolót ki
kell kapcsolni és a készülék máris
működik. Ha a C értéke 100Mkf, a reaktiv áram 6,9A erősséget
ér el. A reaktiv teljesitmény 960W. Ilyen
teljesitménynél a feltételezett visszahajtó
teljesitmény kb. 350W, ami a kisélethez bőven elegendő.
1. Rajz
Lássuk az oszcillogrammákat:
Az 1. fotón a VT tranzisztor Getjére adott jel van bemutatva. A
jel amplitudója 10V, a frekvencia 2Khz. A 6V jelszintnél
megfigyelhető a VT tranzisztor kinyitásának pillanata.
1. Foto
A 2.
fotón a C kondenzátoron mért oszcillogramma
látható. Jól megfigyelhető, hogy a
periódus 1. és a 3. negyedeiben
a kondenzátor az impulzusoknak megfelelően fokozatosan
töltődik fel.
2. Foto
A 3.
fotón az R ellenálláson mért reaktiv áram
oszcillogrammája van bemutatva, A nagyfrekvenciás jelek
nélkül. A jel alakja
elég formátlan, de ilyennek kell lennie.
3. Foto
És
végül a 4. foton láthatjuk ugyanannak az áramnak az
oszcillogrammáját, de már a kivánt nagyfrekvenciás
jelekkel együtt.
4. Foto
Az 5.
és a 6. fotókon ugyanazokat a jeleket látjuk a
részletek kinagyitásával.
Nos hát itt az
eredménye az egész kisérletnek: A
fogyasztásmérő készülék pedig ügyet
sem vetve az egészre, nem fékeződött le semmit. A
kisérlethez egy СЭО – 1.15. 402. tipusú egyfázisú
készüléket használtam A készulekből jól hallatszot a
jellegzetes sipoló hang (2 Khz), de a korong forgott tovább, mimtha mi sem történne.
Régebbi tipusu készülékkel nem próbálkoztam, mert nem tudtam
ilyenhez hozzájutni, de nem is sok értelme van, mert ilyeneket
egyre ritkábban alkalmaz a szolgáltató.
Végszónak
annyit tudok megjegyezni, hogy a hasonló kapcsolási rajzokat
reklámozó és árusitó
vállalkozók állitása, miszerint minden elektromos
fogyaztásmérő jelentős pontatlanságot visz a
mérésbe, ha a tehelés nagyfrekvenciás
árammal van táplálva, nem felel meg a
valóságnak. Azok a honlapok, amelyek ilyen jellegű kapcsolási
rajzokat, vagy kész termékeket kinálnak eladásra,
aljas átverés!”
Ennyi tehát a forditása
az ellenérvekről szóló irásnak.
A lentebb bemutatott hivatkozásra kattintva a szerző egy másik készüléket mutat be a saját honlapján és videófelvételen igazolja annak a
működését. A működési elv ismertetését
olvasva a leirás teljesen hihető. Ennél a megoldásnál a fogyasztó által képviselt terhelésnek megfelelően rezonanciát hoz létre és ezzel kényszeriti a mérőkészüléket a mérési pontosság maximális
lecsükkentésére. A fogyasztót itt egy készülék
közbeiktatásával kapcsolhatjuk be. Maga a készülék erősen
torzitja a hálózat szinusz jelét ezért csak aktiv terhelésnél (fűtás világitási ezközök) lehet alkalmazn.
Ez a berendezás is tartalmaz
bizonyos elektronikai részt, de a részletekbe csak 50 USD
ellenében hajlandó beavatni.