Egy ilyen végfok ma már inkább a nosztalgiára vágyókat érdeli. Persze voltak idők, amikor ez a végfok komoly szolgálatot végzett nálam. Egy háromsávos QRP transzivernél használtam külön fégkoknak. Az "Albatrosz" néven ismert saját épitésű készülék 3 - 4W - os csöves végfokkal rendelkezet. Ezzel a meghajtó teljesitménnyel a 80M - es sávban 70W kimenőteljesitményt is el tudtam érni. Természetesen, ahoz, hogy ezt a maximális teljesitményt elérjük, feltétele van. A transziver kimenete jól kell, hogy illeszkedjen a végfok bemenetével. Mivel a cső rácsban van meghajtva, nagy impedanciára számithatunk a bemeneten.

      Nálam a transzivernek is csöves végfoka volt, igy az ahoz épitett Collinsal könnebben és pontosabban tudtam illeszteni, de igy is szükség volt egy 1 : 4 - es illesztő trafóra. Ez egy 1Cm kűlső átmérőjű 1000HH permabilitású toroid gyürűre elkészitett kéttekerces trafó, aminek a leirását feleslegesnek tartom, mivel ilyet lehet sok más forrásból találni. A toroid magról annyit, hogy nem NF anyag, de a három alsó sávon még megfelelt. Ha viszont a felső sávok beépitését is tervezzük, akkor már érdemes egy kisebb permabilitású magot keresni.

      A mai modern transziverek természetesen szélessávú tranzisztoros végfokkal vannak ellátva, aminek fix 50Om a kimeneti impedanciája. Ezeknél nincs meg a lehetőség az előbb emlitett illesztésre, igy ebben az esetben a végfok bemenetét kell ellátni beépitett illesztővel. Itt lehet gondolni egy Collinsra, amit majd minden sávon áthangolunk a megfelelö frekvenciára, vagy minden sávra külön aluláterestő (Csejbisev) szűrőt épitünk, de megoldható egy minden sávnak megfelelő sávszűrővel is. Az előbb emlitett megoldás kényelmetlenné teszi sávváltáskor az áthangolást, a két utóbbi kicsit bonyolultabbá teszi a kapcsolást, de sávváltáskor csak a kimeneti Collinst kell áthangolni. Ha beépitett illesztőt alkalmazunk akkor természetesen a Tr1 illesztő trafóra nincs szükség. Az illesztések külömböző változatait a 3. rajz szemlélteti.

1.rajz